A mérkőzés Varga Gábor „szemével”:
Bosszantó dologgal kezdem, amiről igenis kell beszélni.
A meccsel, és az eredménnyel kapcsolatban, elsősorban a saját „portánkon” érdemes körbe nézni, és az okokat keresni. Az, hogy egy 16-18as keretből, épphogy ki tudunk állni, az nem normális helyzet. És itt nem azokra a játékosokra gondolok, akik ténylegesen betegek, hanem azokra, akik a saját társaikat hagyják cserben mondvacsinált okokkal. Mert ez cserben hagyás.(Tripla zárójeles személyes véleményem: aki az osztálykirándulásra el tud menni, vagy aki késő estig tud játszani az Xboxon, vagy épp a meccs ideje alatt a gépet nyomkodja a haverjával, ahelyett hogy pihenne, az nem lehet annyira beteg, hogy a meccset ne tudta volna vállalni. Gondolkozzon el ezen mindenki, akit érint.
Minden tiszteletem viszont azoké a játékosoké, akik vállalták a játékot. Csere nélkül, már kezdés előtt nehéz helyzetben voltunk. Mindezt tetézte az a probléma, hogy kapus nélkül kellett neki vágnunk ennek a meccsnek.
Láthatóan hitehagyott volt a csapat, kilátástalannak tűnt a mérkőzés, hiszen ahogy a fáradtság jelei jelentkeztek, tudták, hogy nincs esélyünk változtatni. Rónaszéki Ákos a kapuban mindent megtett amit lehetett, nem rajta múlt!
A mai csapat: Rónaszéki Ákos, Vinkovics Áron, Balogh Balázs, Hasznosi Bence, Vibling Bendegúz, Kovács Richárd, Gavló Csaba, Méhes Róbert és Szalai Ádám. Köszönöm!
A meccs jól indult,birtokoltuk a labdát. Kis idő után átvette az irányítást a hazai csapat. Megszerezték a vezetést is, egy lesgóllal(de nem ez döntött). 2-0 nál, egy kipattanót vágott be 15 méterről az inárcsi bombázó, Szalai Ádám. Úgy tűnt egybe leszünk, vissza jövünk a meccsbe, de egy elpasszolt labdával meglódult az ellenfél, 3-1, és itt elkezdődött az összeomlás. Nem találtuk az ellenszerét a nagy fizikai fölényben játszó hazaiaknak, sorban jöttek a gólok.
A szünetben sikerült felrázni a csapatot, kb 20 percig nagyon jól tartották magukat a srácok, több helyzetet is kidolgoztak, de egy bekapott gól után megint jött az összeomlás. Erősebb, nagyobb ellenféllel találkoztunk, láthatóan „betojtak” a fiaink. Ezt a későbbiekben le kell vetkőzni, és elhinni, hogy ami múlt héten ment, az most is működhetett volna. Sok passz, látványos támadójáték, ma ez hiányzott. A kinyíló hazaiak közt volt még néhány ajtó ablak helyzetünk, amik kimaradtak, a táborfalvai csapat szinte minden helyzetét góllal fejezte be.
Ebből a meccsből is lehet, sőt kell is tanulni. Menni kell tovább, edzeni, készülni, erősödni.
Külön köszönet azoknak a szülőknek, akik a helyszínen fagyoskodták végig velünk a 80 percet. Köszönet tovább azoknak a szülőknek is, akik nem tudtak jelen lenni, de „elengedték” a gyerekeiket.
Végeredmény: Táborfalva KSE-Inárcs VSE 12:1 (Szalai Ádám)
Kellemes hétvégét mindenkinek!
V.G.